| Közösen a gyermekétkeztetésért | ![]() |
Segítjük a családon kívül nevelkedő gyerekeket | ![]() |
Busszal a múzeumba | ![]() |
Önkéntes munkával a gyerekekért | ![]() |
Egyéb programok | ![]() |
CSR jelentés | ![]() |
Szponzori és CSR stratégia |
|
Keith Haring a nyolcvanas évek művészetének egyik emblematikus figurája, aki a graffitit, a populáris és a magas művészetet ötvöző képeivel a legszélesebb közönséget szólította meg. A mindössze 31 éves korában elhunyt Haring 2008-ban ünnepelte volna 50. születésnapját. |
|
A kiállítás: 2008. augusztus 15. - 2008. november 16. A kiállítás Keith Haring mintegy 80 grafikai munkáját és 11 festményét mutatta be. A kiállítás Magyarországon első ízben adott teljes áttekintést Haring munkásságáról. A műveket a New York-i Haring Alapítvány bocsátotta a Ludwig Múzeum rendelkezésére. |
|
| Művészetének legfontosabb eleme a vonal, mely megszakítások nélkül és mintegy véletlenszerűen kanyarog: előbb kontúrrá, majd végül szimbólummá válik. Képeit sosem tervezte meg előre. A véletlen vezette vonalait; engedte, hogy a dolgok maguktól történjenek, a képek az automatikus íráshoz hasonló módon, belőle szülessenek meg. Látszólag egyszerű, de valójában zseniálisan a lényegre koncentráló, sok jelentésréteget hordozó rajzai egyszerre szólnak a szerelemről, az élvezetekről és a szexről, de egyúttal az erőszakról, az elnyomásról, agresszióról - egyetemes emberi és aktuális társadalmi kérdésekről. |
|
A „sugárzó bébi” egy olyan világ jelképévé vált, amelynek álomszerű atmoszférája közel állt az új amerikai science-fictionhöz, és ugyanabban az évben született, mint E.T., Steven Spielberg földönkívülije. Keith Haring a „sugárzó bébi” figuráját úgy definiálta, mint az élet, az energia, a boldogság és a jövőbe vetett remény megtestesítőjét. Ez olyan médiabarát üzenet volt, amely hamarosan számtalan formában tűnt fel: kitűzőkön, pólókon, matricákon, stb. Mostanra világszerte mint Haring védjegyet tartják számon. |
|
Amikor Keith Haring 1980-ban New Yorkba érkezett, azonnal magával ragadta a graffitik világa. Megtalálta azonban a módját annak, hogyan működjön együtt a graffitiművészekkel anélkül, hogy versengene velük. Az éjszaka leple alatt telerajzolt vonatszerelvények helyett a metróaluljárókban elhelyezett, szabadon álló fekete reklámtáblákat választotta célpontjául. Minden reggel ébredés után zsebébe csúsztatott egy doboz fehér krétát, és felszállt a metróra, hogy Manhattanen keresztül, Brooklyn és Harlem között utazgasson. Ha észrevett egy üres hirdetőtáblát, leugrott a vonatról és gyorsan befedte azt rögtönzött képeivel, több száz képet hagyva ezzel hátra az iskolája felé vezető úton. Négy éven át mint saját galériáját használta a metrót, majd figyelme saját üzlete (Pop Shop) és nagyszabású kültéri akciók felé fordult. Rövid pályafutása alatt fáradhatatlan energiával és újfajta stratégiájával dolgozott: köztereken és a tömegkommunikáció eszközeivel is terjesztett művei a század egyik legismertebb amerikai művészévé tették Keith Haringet. |
|
© Estate of Keith Haring |