| Közösen a gyermekétkeztetésért | ![]() |
Segítjük a családon kívül nevelkedő gyereket | ![]() |
Busszal a múzeumba | ![]() |
Önkéntes munkával a gyerekekért | ![]() |
Egyéb programok | ![]() |
CSR jelentés | ![]() |
Szponzori és CSR stratégia |
A képzelet tudománya
(2010. április 29. - június 27.)
A Hidegháború néven ismert korszak (kb. 1945-1989) rendkívül izgalmas kultúrát hozott létre Európában és Észak-Amerikában (ahogy a világ más tájain is). Két nagyhatalom (az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió) és a körülöttük kialakult két tábor nézett farkasszemet egymással. Versengésük, az ezt segítő szédületes tudományos és technológiai fejlesztések – legyen szó a jövő városairól, az infokommunikációs forradalomról vagy a fegyverkezési és űrversenyről – nemcsak félelmet és szorongást váltottak ki az emberekből, hanem a fantáziájukat is elindították.
A jövő egyszerre tartogatott korábban elképzelhetetlen sebességet, kényelmet és szabadságot, és a hirtelen kitörő háború és a megsemmisülés lehetőségét. A mindkét oldalon harsogott politikai szlogenek és vezérelvek árnyékában az „egzakt” tudományos tények és a precíz, élettelen gépek hordozta ígéretek és fenyegetés a kor kultúrájában is kifejezésre jutottak, legmarkánsabban talán az ötvenes-hatvanas évektől szárba szökkenő tudományos-fantasztikus irodalomban és filmekben.
A kiállításon az elmúlt tíz évben készült művek láthatók majd, amelyek azonban erre az időszakra és kultúrára tekintenek vissza. A kiállított videók, fotók és térinstallációk tudományos elméleteket, jövővel kapcsolatos víziókat, történeteket idéznek meg. A művészek egykor titkos és mára lezárt helyszíneken, rakétabázison, űrhajós kiképző központban forgattak, tudományos kísérleteket vagy science-fiction írók jövendöléseit alkották újra, illetve műveikben saját, jövővel kapcsolatos elképzeléseiket is formába öntötték. A Hidegháború talán egyik legfontosabb tapasztalata, hogy a tudomány és a technológia önmagában nem feltétlenül vezet az emberiség boldogságához: a kulcskérdés az, hogy az eredményeit az emberek milyen szándékkal, milyen célokra használják fel. Ez az időszak és ezen belül a science-fiction ezért nagyon izgalmas ma is: arra indít, hogy ismét a jövőről gondolkodjunk, vállalva a felelősséget és szabadjára engedve a fantáziát.